készülünk

nagyon-nagyon kevés időm van bloggolni. új munkahely, új lakás, mint azt sokan tudják, ezenkívül a sok készülődés, bevásárlások, berendezkedés, új törvények által bejött új elintéznivaló papírmunkák. szóval sok a tennivaló, az idő kevés. két hét múlva már teljesjogú házasok leszünk, és csak azt várjuk, hogy elinduljunk nászútra. ezt még nem tudjuk mikor és hova szervezzük, de reméljük meglesz.

hihetetlen mennyi minden intéznivaló, szerveznivaló van az esküvővel kapcsolatban... még ahhoz is egy papírt kell aláírni, hogy majd alá akarsz írni egy másik papírt (vagyis a polgári esküvőhöz). ezenkívül ahány ház, annyi szokás, és ki kell találni, hogy melyik felel meg, melyik szerint szeretnénk egy-egy részletet.

röviden ennyi a helyzetjelentés. készülünk. megleszünk. együtt leszünk.

és a kérdés: miért? annyian feltették már. annyian próbáltak lebeszélni/megijeszteni/elbizonytalanítani/eltántorítani. a válasz a kérdésre: mert megtaláltam egy kincset. bármennyire is nincs észérvem, ez tény, és ennyi idő után nem csak a szerelem mámora beszél belőlem. szintén egy érzés, azonban nem az az émelyítő, rózsaszín szerelem. oly sok minden történt már és fog még történni, amiért a színtiszta émelyítő szerelem nemet mondott már és nemet akar majd mondani. de mellette van valami más is, vagy vannak mások is, és ezek összessége adja a nagy igent, még ha egy-egy kicsi nem is felbukkan egy-egy vita, félreértés során.

egyelőre ennyire futotta. majd még hallhattok felőlem.