a fájdalmak férfia

 "Íme,  sikert  arat  szolgám,  magasra  emelkedik,  magasztos  és  igen  fenséges  lesz.  Amint  sokan megborzadtak tőle, hisz olyan torz volt,  nem  emberi  a  külseje,  alakja  nem  hasonló az emberek fiaihoz, úgy  ámulatba  ejt  majd  sok nemzetet, királyok fogják be előtte szájukat,  mert olyat látnak, amiről nem beszéltek nekik, és olyat vesznek észre,  amiről nem hallottak. ,,Ki hitt annak, amit hallottunk, és az Úr karja  ki  előtt  nyilvánult meg? Úgy nőtt fel színe előtt, mint a hajtás, és  mint  a  gyökér a szomjas földből; nem volt szép alakja, sem ékessége,  hogy  megnézzük  őt,  és  nem  volt  olyan  külseje, hogy kívánjuk őt.  Megvetett  volt,  és  utolsó  az  emberek  között, fájdalmak férfia és  betegség  ismerője,  aki elől elrejtettük arcunkat; megvetett volt, és  nem  becsültük  őt.  Pedig  a  mi  betegségeinket  ő  viselte, és a mi  fájdalmainkat  ő  hordozta;  mi mégis megvertnek tekintettük, Istentől  sújtottnak  és  megalázottnak. De őt a mi vétkeinkért szúrták át, a mi  bűneinkért  törték  össze;  a mi békességünkért érte fenyítés, és az ő  sebe  által  gyógyultunk  meg. Mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk,  mindenki  a  maga  útjára tért; és az Úr őrá rakta mindnyájunk bűnét.'  Megkínozták,  és  ő  alázatos  volt,  nem  nyitotta  ki száját; mint a  bárány,  melyet  leölésre  visznek,  és  mint a juh, mely nyírói előtt  elnémul, nem nyitotta ki száját. Sanyargatás és ítélet után vitték el;  és sorsával ki törődik? Mert kivetették az élők földjéből, népem vétke  miatt  sújtották  halálra.  Istentelenek  között  adtak  sírt neki, és  gazdag  mellett, amikor meghalt, bár nem követett el erőszakot, és nem  volt  álnokság  a  szájában. De az Úrnak úgy tetszett, hogy összetörje  betegséggel.  Ha  odaadja  engesztelő  áldozatul életét, meglátja majd  utódait,  hosszúra  nyújtja napjait; és az Úr tetszése az ő keze által  teljesül.  Lelkének  gyötrelme  után  meglátja  a  világosságot,  megelégedett  lesz; tudásával szolgám igazzá tesz sokakat, és bűneiket  ő  hordozza.  Ezért  osztályrészül adok neki sokakat, és hatalmasokkal  osztozik  a  zsákmányon, amiért halálra adta életét, és a bűnösök közé  számították; pedig ő sokak vétkét viselte, és a bűnösökért közbenjár." (Iz 52,13 - 53,12)

szavak ennél többet nem mondhatnak el ... értsd meg, érezd át, járjanak át ezek a szavak... és megtudod mit érzek most ... habár nem mondhatom, hogy én teljes mértékben értem és érzem mindezt, de amit érzek, azt a határt súrolja, amit még el tudok viselni ...

gondolatok a pillanatokról

az élet csak egy pillanat - egy pillanat milliónyi aprócska örömteli történéssel, ezer meg ezer szomorú perccel, vidám, nevetéssel töltött órákkal, monoton hétköznapokkal, véget nem érő tervezgetéssel, végtelennek tűnően sok küszködéssel terveink megvalósításáért, naphosszat tartó álmodozásokkal, ábrándozásokkal, néha előforduló komoly beszélgetésekkel, megválaszolhatatlan kérdésekkel, megmagyarázhatatlan érzésekkel, elszállt gondolatokkal - ezek közül melyik teheti önmagában értékessé a "pillanatunk"? egyik sem... és mi értelme lenne ezeknek ha úgyis nemsokára vége lenne az egésznek? nem sok - értelmetlen pillanat, mely elmúlik, feledésbe merül...
de több kell legyen ennél... több ennél ez a pillanat... felkészülés, ismerkedés, barátkozás, vagy akár távolodás, ellenségeskedés, elutasítás - TE választasz. kezedben a döntés a pillanattal kapcsolatban. hogy kivel ismerkedés vagy kitől távolodás? ezt is te döntöd el -
DE
van valaki, aki közel kétezer éve értelmet adott a pillanatnak, egy folytatást adott, hogy ne legyen vége, hogy örök legyen, hogy végtelen legyen... akinek élete teljes volt, nem csak egy pillanat, hanem egy tökéletes élet, tele jóval, örömmel, vidámsággal. Ő mégis eljött a földre, az emberek közé, felvállalt egy számunkra felfoghatatlan, elképzelhetetlen szenvedést, hogy nekünk is életünk lehessen, hogy végtelen, és örök lehessen, és hogy vele találkozhassunk tisztán, bűnök nélkül - hiszen szenvedése végén kilehelte lelkét, a pokolra ment, és összes bűnödet, bűnömet, minden ember bűnét, minden szennyet magával vitt, hogy ott égjen el... majd harmadnapon visszatért a pokolból, bűneinket otthagyva. Ő feltámadt a halálból, majd felment a mennybe. és Ő ott vár. RÁD. és rám. minden emberre. rajtunk múlik, hogy megismerjük, barátkozunk vele, közeledünk hozzá a nekünk adott pillanat alatt, vagy nem - hiszen ilyen lehetőség is van... másvalakivel ismerkedhetsz, másvalakihez közeledhetsz, és ezzel Tőle távolodhatsz. de bárki legyen is az, bármit is mond, bármit is ígér, a pillanat csak pillanat marad.

ünnep közeledik, a pillanat életté válásának ünnepe. hát ünnepelj, ünnepeld meg szívből, őszintén, hogy a te pillanatod is életté lett kétezer éve, és tényleg egy élet lesz. válaszd te is a keskeny útat. ha letértél, hát válaszd újra meg újra nap mint nap. és próbálj meg azon járni. nem könnyű. nehéz. nekem néha nagyon nehéz. de hiszem, hogy megéri.