a napokban történt egyik öngyilkosság nagy kavarodást keltett az emberekben, a médiában. nem ismertem a személy, most hallottam róla először. a média nagyon csúnyán boncolgatja, hogy miért lett öngyilkos, és hogyan és a többi...
ebben nagyon sok rossz dolog van, amelyeket egyesek észre is vesznek, és meg is jegyzik... nem jó az ilyesmit túlboncolgatni: nem jó azt boncolgatni, hogy hogyan, mert sokan ötletet meríthetnek. nem jó azt boncolgatni, hogy miért, mert senki sem ismeri valójában.
én mégis nagyon röviden, és a tőlem telhető legnagyobb tisztelettel egy kicsit a miért kérdés környékén mozognék, és csak azért, mert amit ezalatt a pár nap alatt megtudtam az illetőről, az egy elég szép életet ír le: fiatalon elkapta a hírnév. egyszer elvált, de újraházasodott, gyereket szült, férje és egy nyolc hónapos fia volt. számos dala jelent meg, karrierje 19 éve kezdődött, pénzügyi helyzetét ezek után nem látom értelmét tárgyalni, és mindemellett egy gyönyörű nő volt.
és így búcsúzott el:
"Senki nem hibás, mindannyian nagyon szerettetek, és mind megtettetek mindent. az okom : hogy FIZIKAILAG hibás vagyok, egy selejt, mindig is az voltam, de csak most jöttem rá igazán. Szeretlek kicsikém (...)"a gonosz győzött egy újabb csatában. de a háborút elvesztette. már rég. de a kis csaták elvesztése is néha fájhat. még ha tanulunk is valamit belőle.
"keresed az Urat, a te Istenedet, és meg is találod, ha szíved s lelked mélyéből vágyódsz utána"(MTörv4, 29)