Kusza gondolat-kavalkád

Rég nem írtam. Rég nem éreztem. Rég nem gondolkodtam. Rég nem féltem.

Csak vagyok, mint egy robot. Nap nap után. Néha elgondolkodom a miérten. Talán mert így könnyebb. Könnyebb menekülni. Könnyebb elbújni a mindennapokban. Néha szép, néha fáj, néha ütős, néha lágy. De a miért mindig ott van. Ott rejtőzködik a mit miért? kérdés, a miért velem?, a miért most?, vagy éppen a miért nem? És választ nem ad senki. Ordítanék, de nincs kinek. Senki nem tudja a válaszokat. Megtalálni őket reménytelen. Elvesztek. Elvesztek a válaszok, elvesztek az emberek, akik segítenének, elvesztem. Elvesztettem őket. És már nincs visszaút. Egyirányú az út amire léptem. Talán, valahol, valamikor, valamerre megtalálok egy másik útat, ami visszavisz egy nagy kerülővel. Talán nem. Eltévedtem. De megyek tovább. Nem tudom hogyan, nem tudom kivel, nem tudom miért, nem tudom merre, de megyek. Meg nem állhatok. Mert nyomaszt egy helyben állni. Még jobban mint céltalanul hajtani. Hajszolni álmokat, vágyakat, embereket, keresni barátokat, hogy legyen aztán akit elveszíteni, hogy legyen akit ne tudjak megvigasztalni, hogy legyen akit el tudjak tolni magamtól hülyeségeimmel. Könyörtelen tud lenni az élet. De miért? ... Mit akarok? Nem tudom... De ez a játék kezd unalmas lenni. Túl sok körből kimaradnék? Túl sok egyest dobnék? Mindenki más kiszállt már? Vagy csak gondolkodnak a lépéseken? Vagy már beértek? Nem tudom. Nem látom a játéktáblát, csak nagy pusztaságot.

2016 vége, 2017 eleje

Elmúlt 2016 is.

Lassan 1 éve új otthonunkban élünk, és tetszik. Otthonos lett, habár még mindig van rajta rendezni és rendberaknivaló.
Nemsokára 1 éve új családtagunk van, és tetszik. Nagyon aranyos és édes, kis rózsaszín cukifalat cicababa.

A tavalyra betervezett elektronikai projektekből nem lett semmi (internet rádió, karácsonyi égők, digitális képkeret). Ezek helyett azonban sikerült mást megvalósítani, például egy saját-készítésű Philips Ambilight klónt.

A sport terén ugyanígy buktam a heti legalább 2 alkalmat, habár próbálkozásnak és élménynek elment az az eset, hogy nekiláttam szaladni, és pár méter után kifulladástól 4 km egy szuszra leszaladásáig jutottam. Mostmár csak az időn kell dolgoznom :)

A munkahelyi problémák enyhültek, változik a helyzet, csak idő kérdése mostmár, és egyre közelebb van a megoldásuk. Az idén biztosan megoldódnak.

Emellett személyes projekteket vállaltam be, néhányat, mindegyikből nagyon sokat tanultam, mind programozás, mind tervezés, mind projektvezetés, mind kliensekkel való kommunikáció terén (habár ezen a téren még mindig szörnyen pocsékul teljesítek - de a klienseket úgy látszik valahogy kompenzálom, hogy mégis visszasírnak). Amellett, hogy szakmailag nagyon sokat fejlődtem, a ház kifizetéséhez is jóval közelebb vitt, de ettől még le akarok szokni az itthoni munkáról, amit pénzért és szórakozásért végzek, helyette inkább család, szórakozás és open-source kellene betöltse az itthonlétem.

A szakmai téren tett igéreteim eléggé elhanyagolódtak a fentiek miatt, sem játékot, sem megfelelő mennyiségű és minőségű open-source hozzájárulásom nem lett. Igaz, hogy a gnome-calculator is a kezeim közé került, és abban sokat tevékenykedtem, de lehetett volna többet is. Az új tehnológiákkal kicsit más a helyzet, a személyes projektek során jónéhánnyal találkoztam, jónéhányat használtam.

Röviden ennyi a tavaly, néhány eldugott idei tervvel összefonva. A fenti nem túl konkrét dolgokon kívül már csak egy idei fogadalmam van, ez is jópár nappal az újév beállta után született meg. Az idei célom összesen 600 kilóméter leszaladott táv. Nem tudományosan, és nagyon pontosan mért távról van szó, egyszerűen telefonon és Xiaomi Mi Band-en mért távról.

Tervben van még egy családi út is, elég hosszú, mind időben, mind  távban, ettől kicsit félek, de majdcsak kialakul. No meg szeretnék eljutni egy GNOME konferenciára, az idén Manchesterben lesz.

És biztosan elmúlik 2017 is.