már írtam arról, hogy az élet csak egy röpke pillanat ... mindenki tudja... mindenki nagyon jól tudja... mégis mikor valakinek a pillanata lejár, ellenkezünk. hogy miért?... biztos megvan az oka, amiért lejárt, és biztosan jobb helyre került... és mégis, két kézzel kapaszkodunk, ragaszkodunk, nem akarjuk elengedni... érdekesek vagyunk mi emberek.
a pillanatok vége furcsa... néha egy, vagy két vadidegen távozása keményen megüt... ez volt velem is a múlt héten... de aztán rájöttem, hogy csak a bemelegítés volt a következő két, nem vadidegen személy továbblépéséhez. időbe telt felfogni. még időbe telik feldolgozni. mindenkinek. de mennyi időbe?
sok-sok kérdés merült fel az átmenettel kapcsolatban bennem ... egészen egyszerűek... mi történik az emberekkel a "végső napig" - mit csinálnak addig... persze - itt egy válasz az, hogy akkor már nem számít az idő... de ezt emberileg nekem kicsit nehéz felfogni... aztán mi van azzal, hogy megvalljuk, hogy Jézus meghalt, alászállt a poklokra és harmadnapon feltámadt... ezzel semmi gond, azonban akkor milyen alapon modja a latornak, hogy "még ma velem leszel a paradicsomban"?
szóval ilyesmik keringenek bennem... de biztos megkapom a választ... csak pillanatok kérdése... de ha netán tudod a választ, nyugodtan elárulhatod nekem is. egyelőre ennyit.
újból a pillanatok
Címkék: események , gondolatok