hit

... erős a lány hite: nem kevés erő kell ahhoz, hogy amikor bejön egy rabló, hogy kirabolja a boltot, egy 20 éves lány elkezdjen arról mesélni, hogy Jézus segít, és megoldja a problémákat, és elküldje a rablót paphoz, hogy imát kérjen. és ha valaki nem hiszi el, hogy Jézus segít: a rabló reakciója: megfordul, elbúcsúzik, és úgy köszön el, hogy "Isten áldjon". nincs mit ehhez többet hozzáfűzni.

micsoda tehetség

hmm... tanulgatok gitározni... de hogy azt milyen nehéz profin űzni.... hogy mi az, hogy profi, az nehéz kérdés, de hogy szerintem mi az, megmutathatom. közben még felteszek egy-két ilyen videót...



valaki megvétózza, hogy profi?

mi hiányzott?

a napokban történt egyik öngyilkosság nagy kavarodást keltett az emberekben, a médiában. nem ismertem a személy, most hallottam róla először. a média nagyon csúnyán boncolgatja, hogy miért lett öngyilkos, és hogyan és a többi...

ebben nagyon sok rossz dolog van, amelyeket egyesek észre is vesznek, és meg is jegyzik... nem jó az ilyesmit túlboncolgatni: nem jó azt boncolgatni, hogy hogyan, mert sokan ötletet meríthetnek. nem jó azt boncolgatni, hogy miért, mert senki sem ismeri valójában.

én mégis nagyon röviden, és a tőlem telhető legnagyobb tisztelettel egy kicsit a miért kérdés környékén mozognék, és csak azért, mert amit ezalatt a pár nap alatt megtudtam az illetőről, az egy elég szép életet ír le: fiatalon elkapta a hírnév. egyszer elvált, de újraházasodott, gyereket szült, férje és egy nyolc hónapos fia volt. számos dala jelent meg, karrierje 19 éve kezdődött, pénzügyi helyzetét ezek után nem látom értelmét tárgyalni, és mindemellett egy gyönyörű nő volt.

és így búcsúzott el:

"Senki nem hibás, mindannyian nagyon szerettetek, és mind megtettetek mindent. az okom : hogy FIZIKAILAG hibás vagyok, egy selejt, mindig is az voltam, de csak most jöttem rá igazán. Szeretlek kicsikém (...)"

a gonosz győzött egy újabb csatában. de a háborút elvesztette. már rég. de a kis csaták elvesztése is néha fájhat. még ha tanulunk is valamit belőle.

"keresed az Urat, a te Istenedet, és meg is találod, ha szíved s lelked mélyéből vágyódsz utána"(MTörv4, 29)

phoenix

miért ez a cím? ez jutott eszembe arról, amiről most fogok írni. már egyszer újjászülettem :) és most következik egy újabb újjászületés. nem tudom mi marad abból, ami most vagyok, ami most van körülöttem. hogy ki marad, azt tudom: az Úr és a menyasszonyom, Kinga, velem maradnak. ezentúl majd meglátom.

miért mondom ezt? radikális változások mennek végbe az életembe: vége lett az egyetemnek, mesterinek, nincs több tanulás egyetemi keretek között, munkahelyet váltok augusztus elejétől, ugyanakkor el is költözök, majd szeptemberben elkezdem a családos életet az új családommal. mindezeknek nekifogtam, elég bizonytalanul (a lakás még mindig nincs meg) de ettől függetlenül a végrehajtás során számos megerősítést kaptam, hogy ezt jobb ha megteszem. mind belső, mind külső megerősítéseket. tehát azt hiszem jó döntések voltak. csak kicsit soknak tűnt egyszerre.

kíváncsi leszek, milyen lesz. már várom. remélem nem csalódok majd. és ha igen, remélem túlélem. vagy akkor is újjá kell születnem megint? :)

⁹...Vessétek le a régi embert szokásaival együtt, ¹⁰és öltsétek föl az újat, aki állandóan megújul Teremtőjének képmására a teljes megismerésig. (Kol 3,9-10)

az életemről

sokaknak meséltem már a munkahelyem sztoriját. de most le is írom, megörökítve ezzel az utókor számára, hogy a hozzám hasonló egyének (ha egyáltalán léteznek ilyenek) amennyiben szeretnének, tanulhassanak belőle.

kell tudni rólam, h az első munkahelyemet nagyon szerettem, fáradtságot és kedvetlenséget nem ismerve jókedvvel tudtam dolgozni a projekteken, amelyek rám voltak bízva. sajnos már nem dolgozhatok ott.

szóval más munkahelyet kellett keresnem egy adott pillanatban, ami nem tűnt olyan bonyolult feladatnak, lévén h volt közel 2 év tapasztalatom programozásban, tehát éppen kezdőnek nem számítottam, azaz sok emberrel szemben előnyöm volt, illetve az első munkahelyemen levő projekt tele volt különböző Java-s technológiákkal, keretrendszerekkel, ígyhát számos ilyet megismertem, ami szintén jól mutat a CV-ben.

persze gondolkodtam, hogy jó lenne olyan helyre menni, ahol vannak ismerősök is, és mivel kolozsváron egyetlen ilyen cég volt, ezért oda küldtem CV-t és bízva sikeremben nagoyn nem próbálkoztam máshol. persze voltak elvárásaim, amelyeknek úgy jött ki a lépés, hogy a cég ajánlata nem felelt meg. ekkor gyorsan kapkodva elkezdtem máshova is interjúkra járni miközben ők várták a sürgős válaszomat. mikor már tovább nem lehetett húzni, mivel még mástól nem kaptam visszajelzést, így biztosra mentem, és elfogadtam. abban bíztam, hogyha szeretni fogom, néhány kompromisszum még belefér.

tanulság: amikor állást keresel, küldd el annyi helyre a CV-t, ahányra csak esélyét látod, hogy felvehetnek, járj el annyi interjúra, ahányra el tudsz érni, és próbáld mindegyik helyen addig húzni a válaszadást, amíg le nem jár az összes interjúd és mindenki ajánlatot nem tesz. így a legmegfelelőbbet elfogadhatod, a többit pedig visszamondhatod. 

persze ezt nehéz megvalósitani úgy, hogy a cégeket annyira óvatosan kérd meg, hogy utána még szóba álljanak veled következő alkalommal, ha netán még munkakereséshez fajulna a dolog. de hasznos megvalósítani.

szóval nekiláttam egy új eszközzel, új keretrendszerrel, új operációs rendszeren, új programozási nyelvben új alkalmazást készíteni. és ekkor még nem említettem az új munkahelyet, új munkatársakat. nem telt el sok idő, mire rájöttem, hogy nem tetszik. de volt biztos munkahelyem, és reméltem, hogy csak az a bajom, h közben egyetem is van, és dolgozatot is kell készítenem. közben valahogy rájöttem, hogy nem csak azzal van a bajom, hanem a munkával. válógatós vagyok. halogattam, hogy mikor lépjek ki... hogy majd disszertáció után, majd még egy hónap, majd gondolkodtam azon is, h az esküvőm előtt pár nappal, mert akkorra úgyis túl sok szabadnap kellene. ami tetszett a cégben, hogy az életben egyszer előforduló eseményekre voltak megszabva külön szabadnapok, mint esküvőre 5 nap, elsőfokú hozzátartozó elhalálozása 3 nap, másodfokú 1 nap, stb. sajnos ebből csak a temetéseset tudtam kihasználni.

a munkát, amit végeznem kellett, sajnos annyira nem szerettem, hogy egyre jobban ment el a kedvem mindentől, és a menyasszonyom szerint sem voltam más csak egy élőhalott, akibe este valami kevés jókedvet este bele lehet verni, de reggel a munkában újra elmúlik, és következő este lehet elölről kezdeni.

szóval én, aki azt hittem magamról, hogy a programozást szeretem, függetlenül nyelvtől, rájöttem, hogy tévedtem, és hogy vannak preferenciáim. sőt vannak olyan dolgok is, amelyeket ha huzamosabb ideig végzek, tönkretesznek belülről.

szóval CV-k repkedtek szerteszét. 6 interjú 5 nap leforgása alatt, hol jobban ment az interjú, hol gyengébben, a lényeg, hogy a probléma megnehezítése érdekében egyik cég az interjú után rögtön megtette csábító full-extrás ajánlatát, és sürgős választ vártak. és én húztam amíg lehetett, egy másík cégnél meg sürgettem a válaszadást, h még az interjú napján választ adjanak, de kicsit elkéstek. elfogadtam hosszas rágódás és gondolkodás után az oly csábító ajánlatot. néhány véleményt kikértem, néhány nap megemlítettem imáimban, h elkelne egy kis segítség... semmi válasz, és ezt úgy fogtam fel, hogy rám van bízva.

szóval így zajlott egy újabb gyors munkakeresés szinte 5 hónap belső vívódás után. 

tanulság: szeresd amit teszel, és tedd amit szeretsz - do what you like and like what you do

 mindemellett megemlítem, hogy mindezt nem úgy kell értelmezni, hogy amint valami bajod van a munkahelyeddel, váltsál. ezt nem mindenki teheti meg, illetve számos esetben nem szükséges. lehet nálam sem lett volna. a jó kommunikáció nagyon sokat segíthet elvégreis a főnököknek is érdekük h az alkalmazott jól érezze magát, mert akkor jobban teljesít. szóval meg lehet beszélni a főnökkel, h mi nem tetszik, és lehet keresni közösen megoldásokat rá. hogy én miért nem ezt tettem, vagy milyen mértékben tettem ezt, azt inkább nem ecsetelem, ugyanis számos negatív tapasztalatom fűződik hozzá.

mindezek amellett, hogy egy cégről szólnak, általánosíthatóak is. a cégek és emberek közti viszony elég személyes, és változik emberenként, tehát ez a cég számos embernek tetszik, és megértem őket.viszont a munkahely kiválasztása nem szabad attól függjön, hogy mint mondanak mások az illető cégről. a TE érzéseid, kényelmed, gondolataid, kedved kell megválasszák a munkahelyed, különben véged.