sokaknak meséltem már a munkahelyem sztoriját. de most le is írom, megörökítve ezzel az utókor számára, hogy a hozzám hasonló egyének (ha egyáltalán léteznek ilyenek) amennyiben szeretnének, tanulhassanak belőle.
szóval más munkahelyet kellett keresnem egy adott pillanatban, ami nem tűnt olyan bonyolult feladatnak, lévén h volt közel 2 év tapasztalatom programozásban, tehát éppen kezdőnek nem számítottam, azaz sok emberrel szemben előnyöm volt, illetve az első munkahelyemen levő projekt tele volt különböző Java-s technológiákkal, keretrendszerekkel, ígyhát számos ilyet megismertem, ami szintén jól mutat a CV-ben.
persze gondolkodtam, hogy jó lenne olyan helyre menni, ahol vannak ismerősök is, és mivel kolozsváron egyetlen ilyen cég volt, ezért oda küldtem CV-t és bízva sikeremben nagoyn nem próbálkoztam máshol. persze voltak elvárásaim, amelyeknek úgy jött ki a lépés, hogy a cég ajánlata nem felelt meg. ekkor gyorsan kapkodva elkezdtem máshova is interjúkra járni miközben ők várták a sürgős válaszomat. mikor már tovább nem lehetett húzni, mivel még mástól nem kaptam visszajelzést, így biztosra mentem, és elfogadtam. abban bíztam, hogyha szeretni fogom, néhány kompromisszum még belefér.
tanulság: amikor állást keresel, küldd el annyi helyre a CV-t, ahányra csak esélyét látod, hogy felvehetnek, járj el annyi interjúra, ahányra el tudsz érni, és próbáld mindegyik helyen addig húzni a válaszadást, amíg le nem jár az összes interjúd és mindenki ajánlatot nem tesz. így a legmegfelelőbbet elfogadhatod, a többit pedig visszamondhatod.
persze ezt nehéz megvalósitani úgy, hogy a cégeket annyira óvatosan kérd meg, hogy utána még szóba álljanak veled következő alkalommal, ha netán még munkakereséshez fajulna a dolog. de hasznos megvalósítani.
szóval nekiláttam egy új eszközzel, új keretrendszerrel, új operációs rendszeren, új programozási nyelvben új alkalmazást készíteni. és ekkor még nem említettem az új munkahelyet, új munkatársakat. nem telt el sok idő, mire rájöttem, hogy nem tetszik. de volt biztos munkahelyem, és reméltem, hogy csak az a bajom, h közben egyetem is van, és dolgozatot is kell készítenem. közben valahogy rájöttem, hogy nem csak azzal van a bajom, hanem a munkával. válógatós vagyok. halogattam, hogy mikor lépjek ki... hogy majd disszertáció után, majd még egy hónap, majd gondolkodtam azon is, h az esküvőm előtt pár nappal, mert akkorra úgyis túl sok szabadnap kellene. ami tetszett a cégben, hogy az életben egyszer előforduló eseményekre voltak megszabva külön szabadnapok, mint esküvőre 5 nap, elsőfokú hozzátartozó elhalálozása 3 nap, másodfokú 1 nap, stb. sajnos ebből csak a temetéseset tudtam kihasználni.
a munkát, amit végeznem kellett, sajnos annyira nem szerettem, hogy egyre jobban ment el a kedvem mindentől, és a menyasszonyom szerint sem voltam más csak egy élőhalott, akibe este valami kevés jókedvet este bele lehet verni, de reggel a munkában újra elmúlik, és következő este lehet elölről kezdeni.
szóval én, aki azt hittem magamról, hogy a programozást szeretem, függetlenül nyelvtől, rájöttem, hogy tévedtem, és hogy vannak preferenciáim. sőt vannak olyan dolgok is, amelyeket ha huzamosabb ideig végzek, tönkretesznek belülről.
szóval CV-k repkedtek szerteszét. 6 interjú 5 nap leforgása alatt, hol jobban ment az interjú, hol gyengébben, a lényeg, hogy a probléma megnehezítése érdekében egyik cég az interjú után rögtön megtette csábító full-extrás ajánlatát, és sürgős választ vártak. és én húztam amíg lehetett, egy másík cégnél meg sürgettem a válaszadást, h még az interjú napján választ adjanak, de kicsit elkéstek. elfogadtam hosszas rágódás és gondolkodás után az oly csábító ajánlatot. néhány véleményt kikértem, néhány nap megemlítettem imáimban, h elkelne egy kis segítség... semmi válasz, és ezt úgy fogtam fel, hogy rám van bízva.
szóval így zajlott egy újabb gyors munkakeresés szinte 5 hónap belső vívódás után.
tanulság: szeresd amit teszel, és tedd amit szeretsz - do what you like and like what you do
mindemellett megemlítem, hogy mindezt nem úgy kell értelmezni, hogy amint valami bajod van a munkahelyeddel, váltsál. ezt nem mindenki teheti meg, illetve számos esetben nem szükséges. lehet nálam sem lett volna. a jó kommunikáció nagyon sokat segíthet elvégreis a főnököknek is érdekük h az alkalmazott jól érezze magát, mert akkor jobban teljesít. szóval meg lehet beszélni a főnökkel, h mi nem tetszik, és lehet keresni közösen megoldásokat rá. hogy én miért nem ezt tettem, vagy milyen mértékben tettem ezt, azt inkább nem ecsetelem, ugyanis számos negatív tapasztalatom fűződik hozzá.
mindezek amellett, hogy egy cégről szólnak, általánosíthatóak is. a cégek és emberek közti viszony elég személyes, és változik emberenként, tehát ez a cég számos embernek tetszik, és megértem őket.viszont a munkahely kiválasztása nem szabad attól függjön, hogy mint mondanak mások az illető cégről. a TE érzéseid, kényelmed, gondolataid, kedved kell megválasszák a munkahelyed, különben véged.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése