Az apróság

A little pain to cover what's deep inside
A little truth you know we all want to hide,
Well I'm trying, I'm trying...

Nagy vihar volt, szél fújt, eső esett,
Sokak számára ez ítélet lehetett.
De volt aki csak a repülést látta,
Csak a leszállást, az új helyet várta.
Talán megváltást, talán megállást,
talán, hogy majd ott talál mást.
Hát szállt, álmodott és várt,
nem látva, észre nem véve a kárt,
Hogy a termőföld lemaradt,
és egyre csak távolabb haladt.

Elmúlt a vihar, új földön új nap virradt.
Körbenézett, s csodálta a talajt.
Mindenfelé csak porszemek,
kicsik, nagyok, fényesek,
sokszínűek, vidámak, és boldogak,
gondolt hát mindent, mit csak ő gondolhat:
Itt majd más lesz, gondolta, majd élet lesz,
Szebb nap vár rá ha erre a lapra mindent feltesz.
Megpróbálta hát, élt velük, de más volt,
Bármerre nézett, nem látott mást, csak port.

Érezte, el nem mehet, és nem maradhat,
de este lett, s jött újból egy fuvallat,
majd erősödött, s vihar támadt,
s ő csak élvezte, hogy újra szállhat.
Messze szállt, bár nem kapott szárnyat,
majd mikor leesett, ugrott párat.
Körülötte mindenki arany, látta a tengert,
Talán majd itt lesz valaki, elmenni nem mert.
A nap mindig fényesen sütött,
s egyre több homokszem jött.

Persze volt, aki eltűnt, volt aki tovább ált,
talán máshol majd más világot lát.
De ő csak várt, nem tudta mire,
És egyszer eljött, az eső első cseppje.
Megragadta, s magával sodorta, vitte,
Egyre bennebb, a végtelen tengerbe.
Sok vízcsepp körbevette, megismerte,
majd továbbállt, másfele járt, s elfeledte.
De az esőcsepp vele volt, megértette,
megismerte, elfogadta, s nem engedte.

A hullámok sodorták, vitték tovább,
S a tulsó partot elérve partra dobták.
De mi volt ott? Se föld, se homok,
A parton egy végtelen út futott.
De már együtt voltak, s együtt várták
hogy valami történjen, hogy megváltsák.
Gondolkodtak, mit tehetnek mást,
reménykedtek, majd mindketten meglátják.
Néha esőt hozott a szél feléjük,
Néha egy eltévedt homokszem szállt melléjük.

De mi lehetett hősünk? Nem tudhatod.
A földről elszállt, pedig maradhatott.
Porszem sem volt, mert más volt,
Homokszem sem, mert nem aranylott.
Nem lehetett vízcsepp, mert száraz volt,
De kicsi volt, mint láthatod:
A szél fújta, víz sodorta,
Utazott már ide-oda.
De egyszer talán talajt talál,
Mielőtt kifog rajta a halál.