utazóügynök

ez egy vegyes bejegyzés lesz, ahol az informatikát és a biológiát a hittel keverem. hogy hogyan lehet ez?

az informatikusok és matematikusok számára is közismert probléma az utazó ügynök problémája. a feladat a következő: van néhány város, tudjuk, hogy milyen távol vannak egymástól, és egy ügynök egy városból indul, minden városba el kell jusson pontosan egyszer, majd miután ezt megtette, vissza kell érjen abba a városba, ahonnan elindult. nem bonyolult... azonban spórol az emberke, és nem szeret utazni, tehát úgy szeretné a feladatát teljesíteni, hogy a lehető legkevesebbet utazzon, azaz a legrövidebb úton menjen.

egyszerű a feladat. a megoldás nehéz. legalábbis annak tűnik. szerintem minden infó egyetemen legalább egyszer elmagyarázzák a megoldást, és mindenhol legalább egyszer meg kell írd. nálunk biztos. azonban akármilyen megoldást is választunk, a számítógépnek időbe telik, főleg ha egy kicsit több városról van szó.

és hol jön be a hit? vannak akik egyszerűen azt hiszik, hogy a világ számtalan lehetetlenül apró dolog véletlen egybeesésének végtelen sorozataként jött létre és változik. még egy dolgot mondanék, amelyet a véletlenre kell fogniuk, azonban az én szememben a Teremtő tökéletes alkotását tükrözi, nem egy újabb véletlent: vannak méhek a viágon. és minden egyes méhecske, nap mint nap megoldja ezt az informatikusoknak és matematikusoknak és számítógépeknek bonyolult feladatot, az utazó ügynök problémáját, ugyanis bizonyították, hogy a legrövidebb úton járja be a felfedezett virágokat, majd jut vissza a kaptárba lerakodni. ez még mind hagyján, és nem lenézni akarom a méhecskéket -- de azt hiszem ezzel valójában a technika fejletlenségét írom le, és ha valakit lenézek, akkor az az informatikusok összessége -- de a méhecskék agya kb. akkora mint egy fűmag... és azzal megoldják azt a problémát, amit embernek nehéz, számítógépnek sok idő.

szóval... van még mit fejlődjön a technika, és bármennyit is fejlődik, a Teremtő tökéletes alkotását ember sosem fogja tudni újraalkotni.

apróságok

rég nem írtam :)
még mindig boldog házaséletet élek... közben történnek a dolgok, folyik az élet tovább.
elkészült az esküvői albumunk, és a videó is megvan, mostmár csak az infrastruktúrát kell létrehoznom, hogy valahogy megosszam az érdeklődőkkel. ez még egy kis időbe telik.
na de nem erről akartam írni. a hétvégéről akartam egy kicsit írni.

a hétvégén esküvőn voltam, a sógornőmék polgári esküvőjén. olyan esküvős volt, sokat táncoltam a feleségemmel, stb ... azonban inkább az odajutásból akarok megosztani egy kicsit. úgy volt, hogy péntek estére kell odaérkeznem, mivel a feleségem korábban már ottvolt. én nagy nyugodtan péntek délután fel is hívtam a busztársaságot, hogy megy-e a busz péntek este, és mondták, hogy igen, de hely már nincsen. enyhe pánikroham, messenger státusz, facebook üzenet a világ fele, hogy valaki nem-e tud elvinni vásárhelyig. nem igazán voltak jelentkezők, csak szombatra, és az meg már kicsit késő volt.

mindemellett kell tudni, hogy én azzal a tudattal, hogy este 21:30kor van busz, nyugodtan elterveztem, hogy 19:30ig kidolgozom magam, és akkor nyugisan elérek. nah hát ez nem épp így lett, de 19:30ig dolgozni kellett. nem volt nagyon nyugis, de ez van... gondolkodtam mit csináljak, mert a legközelebbi értelmes utazási lehetőség szombat hajnali 6:45kor lett volna. gondoltam, hogy kiállok stoppolni. elég hülye ötletnek tűnt, tudva, hogy enyhe hűlés környékezett, hideg volt, és sötét. nah de elindultam, és mondtam Annak, akinek hatalma van minden fölött, hogy kap 1 órát, hogy adjon nekem valami stoppot, ha nem, hazamegyek. kiálltam stoppolni, nem volt táblám... megláttam, hogy előttem 2 emberke stoppol, és nekük van, tehát kértem markert tőlük, hogy én is készítsek, mire megkérdezték, hova megyek, mondom Vásárhelyre, és erre nem adtak markert, hanem egy Vásárhelyes táblát.

tehát táblaproblémára megoldás kb 3 percbe telt. kiálltam, és további néhány autó elszáguldása után egy iszonyúan kicsi autó, egy Ford Ka megállt, kiszállt belőle az anyósülésről egy lány, előreengedte az ülést, és mondta, hogy egy ennyi helyre ha beférsz csomagostól, elviszünk. és befértem. tehát további maximum 2 perc után már útban voltam vásárhely fele.

közben persze eszembejutott a pénzügyi oldal, hogy én a tapasztalatlan stoppos, nem hoztam aprót, amit adhatnék... nah nem baj, gondoltam, odaadom a nagy pénzt, nem leszek annyira pofátlan, hogy nem adok semmit. megérkeztünk vásárhelyre... eljött a fizetés ideje... és odaadom a nagy pénzt, mondom az a helyzet csak ilyen van... s erre mondják, h egy pill, adjunk vissza.. s nem tudtak, s ezért visszaadták az egészet.

mi a tanulság? aki kér, az kap... kértem egy órán belül stoppot, megkaptam, ingyen, bérmentve, stb. szóval ... mily nagy a mi Istenünk...

közben a lakásunk nagyrészt egyenesben van, már lakható... kivéve mikor felfordítjuk... az egyetlen dolog, ami hiányzik belőle, az egy mosógép, de ez is nagyon sürgősen meg fog oldódni.

szóval egyre több fotóalbumnak kell az infrastruktúrát kialakítanom: esküvő, nászút, lakás. nah de majd meglesz.

a házasélet

újból írok. mostmár megvolt a pihentető és szép nászútunk, és azóta elkezdtük élni a házaséletet. külön. :) egy hetet egyedül laktam a házban, mert a kedves feleségem személyazonosságit cserélt, hogy a családnevünk és lakcímünk találjon, valami jele is legyen a házasságunknak. :) azalatt az egy hét alatt az ijesztően rendetlen lakásunkban próbáltam ügyködni, szóval nappal dolgoztam, munkába, éjjel pedig dolgoztam, otthon. szekrényeket raktam össze, a sok dobozban levő cuccot csoportosítgattam, csomagolgattam ki, stb. a lényeg az, hogy egy hét után nem sokat változott a lakás.

aztán tovább már együtt folyattuk a házaséletet, azaz megérkezett hétvégére Kinga is, és együtt raktuk a szekrényt, meg takarítottunk, meg pakoltunk be a szekrénybe, közben a felfordulás közepére még a sógornőmék is megérkeztek, úgyhogy megláthatták ők is, milyen amikor egy ház fel van fordulva.

a lényeg, hogy hétvége végére a hálószobánk véglegesítődött, már szőnyeg is van, szekrény is, asztal is, ágy is, meg szék is az asztalhoz. aztán mostmár a nappaliba tartozó szőnyegünk is el lett vive mosni, tehát lassan a nappali is rendbetevődik, és már csak a konyha marad. az egy kicsit bonyolultabb, mivel szekrényeknek meg kell találni a helyét, a gázkályhát be kell szerelni, a mosógépet úgyszintén :) de a hűtő már működik. :)

szóval a házasélet egy felfordult ház rendberakásával kezdődött nálunk. és még sok minden van hátra. ez az, amiatt a nászutas képek, és panorámák, meg esküvői képek késnek, mivel a sok rendezgetés közben nincs annyi időm, hogy közzétegyem ezeket :) de amint lesz egy annyi szabadom, rögtön elérhetővé válnak a kíváncsiskodók számára.