utazóügynök

ez egy vegyes bejegyzés lesz, ahol az informatikát és a biológiát a hittel keverem. hogy hogyan lehet ez?

az informatikusok és matematikusok számára is közismert probléma az utazó ügynök problémája. a feladat a következő: van néhány város, tudjuk, hogy milyen távol vannak egymástól, és egy ügynök egy városból indul, minden városba el kell jusson pontosan egyszer, majd miután ezt megtette, vissza kell érjen abba a városba, ahonnan elindult. nem bonyolult... azonban spórol az emberke, és nem szeret utazni, tehát úgy szeretné a feladatát teljesíteni, hogy a lehető legkevesebbet utazzon, azaz a legrövidebb úton menjen.

egyszerű a feladat. a megoldás nehéz. legalábbis annak tűnik. szerintem minden infó egyetemen legalább egyszer elmagyarázzák a megoldást, és mindenhol legalább egyszer meg kell írd. nálunk biztos. azonban akármilyen megoldást is választunk, a számítógépnek időbe telik, főleg ha egy kicsit több városról van szó.

és hol jön be a hit? vannak akik egyszerűen azt hiszik, hogy a világ számtalan lehetetlenül apró dolog véletlen egybeesésének végtelen sorozataként jött létre és változik. még egy dolgot mondanék, amelyet a véletlenre kell fogniuk, azonban az én szememben a Teremtő tökéletes alkotását tükrözi, nem egy újabb véletlent: vannak méhek a viágon. és minden egyes méhecske, nap mint nap megoldja ezt az informatikusoknak és matematikusoknak és számítógépeknek bonyolult feladatot, az utazó ügynök problémáját, ugyanis bizonyították, hogy a legrövidebb úton járja be a felfedezett virágokat, majd jut vissza a kaptárba lerakodni. ez még mind hagyján, és nem lenézni akarom a méhecskéket -- de azt hiszem ezzel valójában a technika fejletlenségét írom le, és ha valakit lenézek, akkor az az informatikusok összessége -- de a méhecskék agya kb. akkora mint egy fűmag... és azzal megoldják azt a problémát, amit embernek nehéz, számítógépnek sok idő.

szóval... van még mit fejlődjön a technika, és bármennyit is fejlődik, a Teremtő tökéletes alkotását ember sosem fogja tudni újraalkotni.