apróságok

rég nem írtam :)
még mindig boldog házaséletet élek... közben történnek a dolgok, folyik az élet tovább.
elkészült az esküvői albumunk, és a videó is megvan, mostmár csak az infrastruktúrát kell létrehoznom, hogy valahogy megosszam az érdeklődőkkel. ez még egy kis időbe telik.
na de nem erről akartam írni. a hétvégéről akartam egy kicsit írni.

a hétvégén esküvőn voltam, a sógornőmék polgári esküvőjén. olyan esküvős volt, sokat táncoltam a feleségemmel, stb ... azonban inkább az odajutásból akarok megosztani egy kicsit. úgy volt, hogy péntek estére kell odaérkeznem, mivel a feleségem korábban már ottvolt. én nagy nyugodtan péntek délután fel is hívtam a busztársaságot, hogy megy-e a busz péntek este, és mondták, hogy igen, de hely már nincsen. enyhe pánikroham, messenger státusz, facebook üzenet a világ fele, hogy valaki nem-e tud elvinni vásárhelyig. nem igazán voltak jelentkezők, csak szombatra, és az meg már kicsit késő volt.

mindemellett kell tudni, hogy én azzal a tudattal, hogy este 21:30kor van busz, nyugodtan elterveztem, hogy 19:30ig kidolgozom magam, és akkor nyugisan elérek. nah hát ez nem épp így lett, de 19:30ig dolgozni kellett. nem volt nagyon nyugis, de ez van... gondolkodtam mit csináljak, mert a legközelebbi értelmes utazási lehetőség szombat hajnali 6:45kor lett volna. gondoltam, hogy kiállok stoppolni. elég hülye ötletnek tűnt, tudva, hogy enyhe hűlés környékezett, hideg volt, és sötét. nah de elindultam, és mondtam Annak, akinek hatalma van minden fölött, hogy kap 1 órát, hogy adjon nekem valami stoppot, ha nem, hazamegyek. kiálltam stoppolni, nem volt táblám... megláttam, hogy előttem 2 emberke stoppol, és nekük van, tehát kértem markert tőlük, hogy én is készítsek, mire megkérdezték, hova megyek, mondom Vásárhelyre, és erre nem adtak markert, hanem egy Vásárhelyes táblát.

tehát táblaproblémára megoldás kb 3 percbe telt. kiálltam, és további néhány autó elszáguldása után egy iszonyúan kicsi autó, egy Ford Ka megállt, kiszállt belőle az anyósülésről egy lány, előreengedte az ülést, és mondta, hogy egy ennyi helyre ha beférsz csomagostól, elviszünk. és befértem. tehát további maximum 2 perc után már útban voltam vásárhely fele.

közben persze eszembejutott a pénzügyi oldal, hogy én a tapasztalatlan stoppos, nem hoztam aprót, amit adhatnék... nah nem baj, gondoltam, odaadom a nagy pénzt, nem leszek annyira pofátlan, hogy nem adok semmit. megérkeztünk vásárhelyre... eljött a fizetés ideje... és odaadom a nagy pénzt, mondom az a helyzet csak ilyen van... s erre mondják, h egy pill, adjunk vissza.. s nem tudtak, s ezért visszaadták az egészet.

mi a tanulság? aki kér, az kap... kértem egy órán belül stoppot, megkaptam, ingyen, bérmentve, stb. szóval ... mily nagy a mi Istenünk...

közben a lakásunk nagyrészt egyenesben van, már lakható... kivéve mikor felfordítjuk... az egyetlen dolog, ami hiányzik belőle, az egy mosógép, de ez is nagyon sürgősen meg fog oldódni.

szóval egyre több fotóalbumnak kell az infrastruktúrát kialakítanom: esküvő, nászút, lakás. nah de majd meglesz.