Boldog karácsonyt mindenkinek

Boldog karácsonyt mindenkinek!

kreatív tánc

nincs hozzáfűznivalóm, csak nézd

Thought of You from Ryan J Woodward on Vimeo.

jönnek az ünnepek

Az ünnepek közeledtével az emberek sok mindenre képesek. Én nem vagyok nagy Apple-rajongó, de ez az iBanda nagyon vagány

utazóügynök

ez egy vegyes bejegyzés lesz, ahol az informatikát és a biológiát a hittel keverem. hogy hogyan lehet ez?

az informatikusok és matematikusok számára is közismert probléma az utazó ügynök problémája. a feladat a következő: van néhány város, tudjuk, hogy milyen távol vannak egymástól, és egy ügynök egy városból indul, minden városba el kell jusson pontosan egyszer, majd miután ezt megtette, vissza kell érjen abba a városba, ahonnan elindult. nem bonyolult... azonban spórol az emberke, és nem szeret utazni, tehát úgy szeretné a feladatát teljesíteni, hogy a lehető legkevesebbet utazzon, azaz a legrövidebb úton menjen.

egyszerű a feladat. a megoldás nehéz. legalábbis annak tűnik. szerintem minden infó egyetemen legalább egyszer elmagyarázzák a megoldást, és mindenhol legalább egyszer meg kell írd. nálunk biztos. azonban akármilyen megoldást is választunk, a számítógépnek időbe telik, főleg ha egy kicsit több városról van szó.

és hol jön be a hit? vannak akik egyszerűen azt hiszik, hogy a világ számtalan lehetetlenül apró dolog véletlen egybeesésének végtelen sorozataként jött létre és változik. még egy dolgot mondanék, amelyet a véletlenre kell fogniuk, azonban az én szememben a Teremtő tökéletes alkotását tükrözi, nem egy újabb véletlent: vannak méhek a viágon. és minden egyes méhecske, nap mint nap megoldja ezt az informatikusoknak és matematikusoknak és számítógépeknek bonyolult feladatot, az utazó ügynök problémáját, ugyanis bizonyították, hogy a legrövidebb úton járja be a felfedezett virágokat, majd jut vissza a kaptárba lerakodni. ez még mind hagyján, és nem lenézni akarom a méhecskéket -- de azt hiszem ezzel valójában a technika fejletlenségét írom le, és ha valakit lenézek, akkor az az informatikusok összessége -- de a méhecskék agya kb. akkora mint egy fűmag... és azzal megoldják azt a problémát, amit embernek nehéz, számítógépnek sok idő.

szóval... van még mit fejlődjön a technika, és bármennyit is fejlődik, a Teremtő tökéletes alkotását ember sosem fogja tudni újraalkotni.

apróságok

rég nem írtam :)
még mindig boldog házaséletet élek... közben történnek a dolgok, folyik az élet tovább.
elkészült az esküvői albumunk, és a videó is megvan, mostmár csak az infrastruktúrát kell létrehoznom, hogy valahogy megosszam az érdeklődőkkel. ez még egy kis időbe telik.
na de nem erről akartam írni. a hétvégéről akartam egy kicsit írni.

a hétvégén esküvőn voltam, a sógornőmék polgári esküvőjén. olyan esküvős volt, sokat táncoltam a feleségemmel, stb ... azonban inkább az odajutásból akarok megosztani egy kicsit. úgy volt, hogy péntek estére kell odaérkeznem, mivel a feleségem korábban már ottvolt. én nagy nyugodtan péntek délután fel is hívtam a busztársaságot, hogy megy-e a busz péntek este, és mondták, hogy igen, de hely már nincsen. enyhe pánikroham, messenger státusz, facebook üzenet a világ fele, hogy valaki nem-e tud elvinni vásárhelyig. nem igazán voltak jelentkezők, csak szombatra, és az meg már kicsit késő volt.

mindemellett kell tudni, hogy én azzal a tudattal, hogy este 21:30kor van busz, nyugodtan elterveztem, hogy 19:30ig kidolgozom magam, és akkor nyugisan elérek. nah hát ez nem épp így lett, de 19:30ig dolgozni kellett. nem volt nagyon nyugis, de ez van... gondolkodtam mit csináljak, mert a legközelebbi értelmes utazási lehetőség szombat hajnali 6:45kor lett volna. gondoltam, hogy kiállok stoppolni. elég hülye ötletnek tűnt, tudva, hogy enyhe hűlés környékezett, hideg volt, és sötét. nah de elindultam, és mondtam Annak, akinek hatalma van minden fölött, hogy kap 1 órát, hogy adjon nekem valami stoppot, ha nem, hazamegyek. kiálltam stoppolni, nem volt táblám... megláttam, hogy előttem 2 emberke stoppol, és nekük van, tehát kértem markert tőlük, hogy én is készítsek, mire megkérdezték, hova megyek, mondom Vásárhelyre, és erre nem adtak markert, hanem egy Vásárhelyes táblát.

tehát táblaproblémára megoldás kb 3 percbe telt. kiálltam, és további néhány autó elszáguldása után egy iszonyúan kicsi autó, egy Ford Ka megállt, kiszállt belőle az anyósülésről egy lány, előreengedte az ülést, és mondta, hogy egy ennyi helyre ha beférsz csomagostól, elviszünk. és befértem. tehát további maximum 2 perc után már útban voltam vásárhely fele.

közben persze eszembejutott a pénzügyi oldal, hogy én a tapasztalatlan stoppos, nem hoztam aprót, amit adhatnék... nah nem baj, gondoltam, odaadom a nagy pénzt, nem leszek annyira pofátlan, hogy nem adok semmit. megérkeztünk vásárhelyre... eljött a fizetés ideje... és odaadom a nagy pénzt, mondom az a helyzet csak ilyen van... s erre mondják, h egy pill, adjunk vissza.. s nem tudtak, s ezért visszaadták az egészet.

mi a tanulság? aki kér, az kap... kértem egy órán belül stoppot, megkaptam, ingyen, bérmentve, stb. szóval ... mily nagy a mi Istenünk...

közben a lakásunk nagyrészt egyenesben van, már lakható... kivéve mikor felfordítjuk... az egyetlen dolog, ami hiányzik belőle, az egy mosógép, de ez is nagyon sürgősen meg fog oldódni.

szóval egyre több fotóalbumnak kell az infrastruktúrát kialakítanom: esküvő, nászút, lakás. nah de majd meglesz.

a házasélet

újból írok. mostmár megvolt a pihentető és szép nászútunk, és azóta elkezdtük élni a házaséletet. külön. :) egy hetet egyedül laktam a házban, mert a kedves feleségem személyazonosságit cserélt, hogy a családnevünk és lakcímünk találjon, valami jele is legyen a házasságunknak. :) azalatt az egy hét alatt az ijesztően rendetlen lakásunkban próbáltam ügyködni, szóval nappal dolgoztam, munkába, éjjel pedig dolgoztam, otthon. szekrényeket raktam össze, a sok dobozban levő cuccot csoportosítgattam, csomagolgattam ki, stb. a lényeg az, hogy egy hét után nem sokat változott a lakás.

aztán tovább már együtt folyattuk a házaséletet, azaz megérkezett hétvégére Kinga is, és együtt raktuk a szekrényt, meg takarítottunk, meg pakoltunk be a szekrénybe, közben a felfordulás közepére még a sógornőmék is megérkeztek, úgyhogy megláthatták ők is, milyen amikor egy ház fel van fordulva.

a lényeg, hogy hétvége végére a hálószobánk véglegesítődött, már szőnyeg is van, szekrény is, asztal is, ágy is, meg szék is az asztalhoz. aztán mostmár a nappaliba tartozó szőnyegünk is el lett vive mosni, tehát lassan a nappali is rendbetevődik, és már csak a konyha marad. az egy kicsit bonyolultabb, mivel szekrényeknek meg kell találni a helyét, a gázkályhát be kell szerelni, a mosógépet úgyszintén :) de a hűtő már működik. :)

szóval a házasélet egy felfordult ház rendberakásával kezdődött nálunk. és még sok minden van hátra. ez az, amiatt a nászutas képek, és panorámák, meg esküvői képek késnek, mivel a sok rendezgetés közben nincs annyi időm, hogy közzétegyem ezeket :) de amint lesz egy annyi szabadom, rögtön elérhetővé válnak a kíváncsiskodók számára.

megvolt

hali. ez lesz az első bejegyzésem, melyet házas emberként írok. megvolt az esküvőnk, mostmár férj s
feleségnek nyilvánítottak polgárilag is és egyházilag is. sok minden nem változott eddig.

egy jótanács: a nászút iránt sem árt érdeklődni időben, ugyanis mi nézelődtünk, de mivel az indulási időpontok fixek, mivel nem saját autóval megyünk, így alkalmazkodni kell. szóval esküvő előtt 3 nappal foglaltunk esküvő után 5 nappali indulással 7 napnyi nászútra, Görögországba. reméljük jó lesz.

kezdjük azzal, hogy az esküvő előtti héten végig borús idő volt, ezért mi is folyamatosan néztük az előrejelzéseket, hogy lássuk eső lesz-e, és végig az volt, hogy szombatra 0% a csapadék hullásának esélye, azonban sűrű felhőzet várható. szombat reggel, mikor megébredtem, verőfényes napsütés várt :) és ez kitartott végig, illetve még most is tart, hétfőn. az esküvő napján levő időjáráshoz is fűződik egy népi hijedelem, vagyis babona, ami furcsamód igaznak bizonyult. akit komolyabban érdekel, hogy ez mire vonatkozik, megkérdezhet valakit, aki a népi hiedelmekben jártas.

eléggé zökkenőmentesen zajlott minden, a gazda elbúcsúztatott szombat délben, elmentünk leányt kikérni, kikértük a leányt kb délután 2kor, tátva maradt a szám, mikor megláttam, milyen gyönyörű a menyasszonyom, aztán ide is adták, aztán elmentünk a templomhoz 5re, néhány fotó, utána mise, ami nagyon vagány volt, utána átmentünk a party helyére kb 7re, ott aztán kaja, tánc, szórakozás minden mennyiségben, egészen reggel 6ig. aztán hullafáradtan haza. együtt. és alvás. :)

a partyról csak annyit, hogy a rossz dolgokat leszámítva jó volt, a problémák az eddig megszokottak voltak: zenével egy-két apró probléma, mint pl. a hangerő, meg az ülésrenddel az elején.

mentségemre szolgáljon, hogy kb 4 órát dolgoztam az ülésrenddel, de nem sikerült elkészítenem. szóval jótanács az esküvőjüket szervezőknek: ülésrend elkészítése időbe telik, legalább egy nap, ha nem több.

a tánc ahhoz képest, hogy alig két hetet tanultunk, egész jól ment, a hozzá-nem-értők ámultak-bámultak.

nekem azt hiszem a partyból a kedvenc részem az volt, amikor megláttuk, hogy a zenészeink kajálnak, és gondoltuk egyet addig mi zenélünk, ugyanis nem mindenkinek van meg az a lehetősége, hogy a saját esküvőjén, mint ifjú pár, zenéljen. három dalt játszodtunk el, a közönségnek nagyon tetszett, legalábbis akit érdekelt, mind odagyűlt, és velünk énekeltek. a felállás a következő volt: a menyasszony, illetve akkor már feleség gitározott egy fehér gitárral (jól mutatott a gyönyörű lány fehér ruhában egy fehér gitárral), én, a vőlegény, illetve férj szintetizátoron kezdő tudásommal nyomogattam a gombokat, valamint két koszorúslányt befogtunk vokálnak, de mivel ez már eléggé hajnalban volt, akinek a vértartalma elég alacsony volt az alkoholban, vagy csak nagyon vidám volt, velünk énekelt.

a lagzi utáni nap, vasárnap megtartottuk a privát fotózást a fotósunkkal, mindenféle egzotikus helyszínen, mint erdő, meg mező, meg szénakazal, meg vasút, stb... remélem sok vagány kép lesz.

a gazdával, fotóssal, videóssal, nagyon meg vagyunk eddig elégedve, habár a két utóbbi eredményeit még nem láttuk, de reméljük jó lesz. majd mikor hozzám kerülnek, majd lehet néhányat megosztok, a jobbakból. addigra már biztosan a nászútunkról is lesz beszámoló, képekkel, remélhetőleg.

találkozás

2 bejegyzéssel korábban található egy rövid, HIT című bejegyzés, melyben egy videó van egy lányról, aki lebeszél egy rablót arról, hogy kirabolja a boltot, ahol dolgozik, illetve elkezd neki beszélni a reményről, a megváltásról, Jézusról, stb... elég szokatlan viselkedés és nagyon erős hitre világít rá (legalábbis az én szememben)

ugyanazon a napon olvastam egy másik szintén vallással kapcsolatos hírt, ahol egy másik keresztény emberről írtak ... egy bizonyos Terry Jones nevű lelkipásztorról, aki fejébe vette, hogy szeptember 11.-én (ez különösen érint, mivel aznap van az esküvőm) a 2001. szeptember 11. terrorista támadásokra való megemlékezésképpen szervezett Korán-égetést szervez. Ezt hallva nagyon sokan próbálták a következményekre gondolva lebeszélni (amerikai kormány, stb), de eddig még nem sikerült. 

Tudom most nem mondok nagy dolgot, de a probléma nem főképp a következményekkel van, hanem a motivációval, amelyet szerintem egy szóval bosszúval lehetne megfogalmazni, de bármi is legyen a valódi motivációja, nem hiszem, hogy a Szentírás szerinti lenne az, tekintve a legfőbb parancsot, mely több helyen is le van írva: szeresd Uradat teljes szívedből, és teljes erődből, és felebarátodat, mint önmagadat.

Hogy hogy is jutott ez most eszembe, ilyen köszel az esküvőmhöz... gondolkodtam, hogy mi a megfelelő dolog amit a Korán-égetés ellen lehet tenni... gondolkodtam, hogy jó ha szól valaki neki, aztán mivel már elég sokan szóltak, és még nem tett le róla, ezért hiábavalónak tartottam. Szóval imádkozni mindenképp lehet érte. Emellett ma reggel, szokásos Ubuntu-val kapcsolatos hírforrásaimat olvastam. 

Tudom, azt írtam, hogy ez a blog személyes dolgokról szól majd, a másik blogom, a dailydose pedig Ubuntu és infó-specifikus dolgokról. Azonban ennek a bejegyzésnek a címe találkozás, ugyanis a kettő most találkozott: az ubuntu planet hírei között bukkantam rá egy nyílt levélre, melyet Aaron Toponce írt. Eddig én sem hallottam a fickóról, azonban ez a levél sokat elárul róla, amely miatt tisztelem: írt egy levelet Terry Jones-nak, melyet a Szentírás szavaival megalapozva, valamint az Ubuntu szó jelentését magyarázva, és az Ubuntu filozófiából is inspirálódva kéri, hogy fújja le az akciót. Nem kívülűllóként, ugyanis szavaiból és leírt tetteiből emberség sugárzik, pl. 4-szer olvasta már a Korán-t is információszerzés-képpen (egy poénos megjegyzésben valaki leírta, azt meg sem meri kérdezni, hogy akkor a Szentírást hányszor olvasta, mivel a levélben azt írja csak, h kétféle fordítást olvasott), illetve a Ramadán-havi böjtöt ő is megtartotta, keresztényként. Ha valakit érdekel, a mormon 'egyházhoz' tartozik, de ez számomra egészen lényegtelen jelen pillanatban, ugyanis Szentírás-alapú érvelésében megtalálható szövegek az én Szentírásomban is megtalálhatóak, és az érvelésében sem találtam az én hitemmel ellentétes mondanivalót, tehát nincs amiért bajom legyen vele.

Az Ubuntu-ról csak annyit kell tudni, hogy a szó maga lefordíthatatlan. Ősi dél-afrikai szó, eddigi értelmezéseim szerint talán az emberség magyar szóhoz áll legközelebb, valami ahhoz hasonlót jelent, az emberek közötti jó kapcsolatot is kifejezi, és még sok mást is. Ha valakit sokkal mélyebben érdekel, többet megtudhat Desmond Tutu anglikán érsek munkásságából, aki sokat magyarázza és igyexik gyakorlatba ültetni is azt.

Szóval ez a levél nagyon tetszett, és még egy fokkal büszkébben mondom, hogy sokat foglalkozom az Ubuntu-val, mivel ilyen emberekkel dolgozhatom együtt, mint Aaron Toponce, és a bejegyzéséhez fűzött megjegyzések az Ubuntu közösség többi tagjától is igazi emberségre és elfogadásra utalnak, mind a hívő keresztények részéről, mind a megrögzött ateisták részéről.

És mindemellett legalább ilyen fontos megemlíteni, hogy két nap múlva házasodom :) és úgy néz ki nagyon sok a készülődés ezzel kapcsolatban, most csak bizonyos okoknál fogva korán keltem, és kihasználtam az időt a hírek elolvasására és ezen bejegyzés megírására. Azért írtam, h. úgy néz ki, mert én tegnap késő estére értem ide, tehát még nem láttam a sütésen kívül milyen előkészületek vannak, én naívan azt hittem, hogy csak sütni kell, abban meg nem tudok segíteni, de úgy néz ki kerül nekem is valami tennivaló :) Szóval meglátjuk hogy lesz még időm, nem biztos hogy esküvő előtt bejegyzek még valamit.

Még így a végére: nemrég volt egy másik, nálamnál sokkal megrögzöttebb Ubuntus esküvője, fennebb láthattok egy képet. Nekem nem lesz ilyen képem, de több szabadnapom lesz, igaz (még) nincs egy Ubuntu-val foglalkozó cégem, mint neki. De remélem, hogy ők is boldogok lesznek együtt. :)

készülünk

nagyon-nagyon kevés időm van bloggolni. új munkahely, új lakás, mint azt sokan tudják, ezenkívül a sok készülődés, bevásárlások, berendezkedés, új törvények által bejött új elintéznivaló papírmunkák. szóval sok a tennivaló, az idő kevés. két hét múlva már teljesjogú házasok leszünk, és csak azt várjuk, hogy elinduljunk nászútra. ezt még nem tudjuk mikor és hova szervezzük, de reméljük meglesz.

hihetetlen mennyi minden intéznivaló, szerveznivaló van az esküvővel kapcsolatban... még ahhoz is egy papírt kell aláírni, hogy majd alá akarsz írni egy másik papírt (vagyis a polgári esküvőhöz). ezenkívül ahány ház, annyi szokás, és ki kell találni, hogy melyik felel meg, melyik szerint szeretnénk egy-egy részletet.

röviden ennyi a helyzetjelentés. készülünk. megleszünk. együtt leszünk.

és a kérdés: miért? annyian feltették már. annyian próbáltak lebeszélni/megijeszteni/elbizonytalanítani/eltántorítani. a válasz a kérdésre: mert megtaláltam egy kincset. bármennyire is nincs észérvem, ez tény, és ennyi idő után nem csak a szerelem mámora beszél belőlem. szintén egy érzés, azonban nem az az émelyítő, rózsaszín szerelem. oly sok minden történt már és fog még történni, amiért a színtiszta émelyítő szerelem nemet mondott már és nemet akar majd mondani. de mellette van valami más is, vagy vannak mások is, és ezek összessége adja a nagy igent, még ha egy-egy kicsi nem is felbukkan egy-egy vita, félreértés során.

egyelőre ennyire futotta. majd még hallhattok felőlem.

hit

... erős a lány hite: nem kevés erő kell ahhoz, hogy amikor bejön egy rabló, hogy kirabolja a boltot, egy 20 éves lány elkezdjen arról mesélni, hogy Jézus segít, és megoldja a problémákat, és elküldje a rablót paphoz, hogy imát kérjen. és ha valaki nem hiszi el, hogy Jézus segít: a rabló reakciója: megfordul, elbúcsúzik, és úgy köszön el, hogy "Isten áldjon". nincs mit ehhez többet hozzáfűzni.

micsoda tehetség

hmm... tanulgatok gitározni... de hogy azt milyen nehéz profin űzni.... hogy mi az, hogy profi, az nehéz kérdés, de hogy szerintem mi az, megmutathatom. közben még felteszek egy-két ilyen videót...



valaki megvétózza, hogy profi?

mi hiányzott?

a napokban történt egyik öngyilkosság nagy kavarodást keltett az emberekben, a médiában. nem ismertem a személy, most hallottam róla először. a média nagyon csúnyán boncolgatja, hogy miért lett öngyilkos, és hogyan és a többi...

ebben nagyon sok rossz dolog van, amelyeket egyesek észre is vesznek, és meg is jegyzik... nem jó az ilyesmit túlboncolgatni: nem jó azt boncolgatni, hogy hogyan, mert sokan ötletet meríthetnek. nem jó azt boncolgatni, hogy miért, mert senki sem ismeri valójában.

én mégis nagyon röviden, és a tőlem telhető legnagyobb tisztelettel egy kicsit a miért kérdés környékén mozognék, és csak azért, mert amit ezalatt a pár nap alatt megtudtam az illetőről, az egy elég szép életet ír le: fiatalon elkapta a hírnév. egyszer elvált, de újraházasodott, gyereket szült, férje és egy nyolc hónapos fia volt. számos dala jelent meg, karrierje 19 éve kezdődött, pénzügyi helyzetét ezek után nem látom értelmét tárgyalni, és mindemellett egy gyönyörű nő volt.

és így búcsúzott el:

"Senki nem hibás, mindannyian nagyon szerettetek, és mind megtettetek mindent. az okom : hogy FIZIKAILAG hibás vagyok, egy selejt, mindig is az voltam, de csak most jöttem rá igazán. Szeretlek kicsikém (...)"

a gonosz győzött egy újabb csatában. de a háborút elvesztette. már rég. de a kis csaták elvesztése is néha fájhat. még ha tanulunk is valamit belőle.

"keresed az Urat, a te Istenedet, és meg is találod, ha szíved s lelked mélyéből vágyódsz utána"(MTörv4, 29)

phoenix

miért ez a cím? ez jutott eszembe arról, amiről most fogok írni. már egyszer újjászülettem :) és most következik egy újabb újjászületés. nem tudom mi marad abból, ami most vagyok, ami most van körülöttem. hogy ki marad, azt tudom: az Úr és a menyasszonyom, Kinga, velem maradnak. ezentúl majd meglátom.

miért mondom ezt? radikális változások mennek végbe az életembe: vége lett az egyetemnek, mesterinek, nincs több tanulás egyetemi keretek között, munkahelyet váltok augusztus elejétől, ugyanakkor el is költözök, majd szeptemberben elkezdem a családos életet az új családommal. mindezeknek nekifogtam, elég bizonytalanul (a lakás még mindig nincs meg) de ettől függetlenül a végrehajtás során számos megerősítést kaptam, hogy ezt jobb ha megteszem. mind belső, mind külső megerősítéseket. tehát azt hiszem jó döntések voltak. csak kicsit soknak tűnt egyszerre.

kíváncsi leszek, milyen lesz. már várom. remélem nem csalódok majd. és ha igen, remélem túlélem. vagy akkor is újjá kell születnem megint? :)

⁹...Vessétek le a régi embert szokásaival együtt, ¹⁰és öltsétek föl az újat, aki állandóan megújul Teremtőjének képmására a teljes megismerésig. (Kol 3,9-10)

az életemről

sokaknak meséltem már a munkahelyem sztoriját. de most le is írom, megörökítve ezzel az utókor számára, hogy a hozzám hasonló egyének (ha egyáltalán léteznek ilyenek) amennyiben szeretnének, tanulhassanak belőle.

kell tudni rólam, h az első munkahelyemet nagyon szerettem, fáradtságot és kedvetlenséget nem ismerve jókedvvel tudtam dolgozni a projekteken, amelyek rám voltak bízva. sajnos már nem dolgozhatok ott.

szóval más munkahelyet kellett keresnem egy adott pillanatban, ami nem tűnt olyan bonyolult feladatnak, lévén h volt közel 2 év tapasztalatom programozásban, tehát éppen kezdőnek nem számítottam, azaz sok emberrel szemben előnyöm volt, illetve az első munkahelyemen levő projekt tele volt különböző Java-s technológiákkal, keretrendszerekkel, ígyhát számos ilyet megismertem, ami szintén jól mutat a CV-ben.

persze gondolkodtam, hogy jó lenne olyan helyre menni, ahol vannak ismerősök is, és mivel kolozsváron egyetlen ilyen cég volt, ezért oda küldtem CV-t és bízva sikeremben nagoyn nem próbálkoztam máshol. persze voltak elvárásaim, amelyeknek úgy jött ki a lépés, hogy a cég ajánlata nem felelt meg. ekkor gyorsan kapkodva elkezdtem máshova is interjúkra járni miközben ők várták a sürgős válaszomat. mikor már tovább nem lehetett húzni, mivel még mástól nem kaptam visszajelzést, így biztosra mentem, és elfogadtam. abban bíztam, hogyha szeretni fogom, néhány kompromisszum még belefér.

tanulság: amikor állást keresel, küldd el annyi helyre a CV-t, ahányra csak esélyét látod, hogy felvehetnek, járj el annyi interjúra, ahányra el tudsz érni, és próbáld mindegyik helyen addig húzni a válaszadást, amíg le nem jár az összes interjúd és mindenki ajánlatot nem tesz. így a legmegfelelőbbet elfogadhatod, a többit pedig visszamondhatod. 

persze ezt nehéz megvalósitani úgy, hogy a cégeket annyira óvatosan kérd meg, hogy utána még szóba álljanak veled következő alkalommal, ha netán még munkakereséshez fajulna a dolog. de hasznos megvalósítani.

szóval nekiláttam egy új eszközzel, új keretrendszerrel, új operációs rendszeren, új programozási nyelvben új alkalmazást készíteni. és ekkor még nem említettem az új munkahelyet, új munkatársakat. nem telt el sok idő, mire rájöttem, hogy nem tetszik. de volt biztos munkahelyem, és reméltem, hogy csak az a bajom, h közben egyetem is van, és dolgozatot is kell készítenem. közben valahogy rájöttem, hogy nem csak azzal van a bajom, hanem a munkával. válógatós vagyok. halogattam, hogy mikor lépjek ki... hogy majd disszertáció után, majd még egy hónap, majd gondolkodtam azon is, h az esküvőm előtt pár nappal, mert akkorra úgyis túl sok szabadnap kellene. ami tetszett a cégben, hogy az életben egyszer előforduló eseményekre voltak megszabva külön szabadnapok, mint esküvőre 5 nap, elsőfokú hozzátartozó elhalálozása 3 nap, másodfokú 1 nap, stb. sajnos ebből csak a temetéseset tudtam kihasználni.

a munkát, amit végeznem kellett, sajnos annyira nem szerettem, hogy egyre jobban ment el a kedvem mindentől, és a menyasszonyom szerint sem voltam más csak egy élőhalott, akibe este valami kevés jókedvet este bele lehet verni, de reggel a munkában újra elmúlik, és következő este lehet elölről kezdeni.

szóval én, aki azt hittem magamról, hogy a programozást szeretem, függetlenül nyelvtől, rájöttem, hogy tévedtem, és hogy vannak preferenciáim. sőt vannak olyan dolgok is, amelyeket ha huzamosabb ideig végzek, tönkretesznek belülről.

szóval CV-k repkedtek szerteszét. 6 interjú 5 nap leforgása alatt, hol jobban ment az interjú, hol gyengébben, a lényeg, hogy a probléma megnehezítése érdekében egyik cég az interjú után rögtön megtette csábító full-extrás ajánlatát, és sürgős választ vártak. és én húztam amíg lehetett, egy másík cégnél meg sürgettem a válaszadást, h még az interjú napján választ adjanak, de kicsit elkéstek. elfogadtam hosszas rágódás és gondolkodás után az oly csábító ajánlatot. néhány véleményt kikértem, néhány nap megemlítettem imáimban, h elkelne egy kis segítség... semmi válasz, és ezt úgy fogtam fel, hogy rám van bízva.

szóval így zajlott egy újabb gyors munkakeresés szinte 5 hónap belső vívódás után. 

tanulság: szeresd amit teszel, és tedd amit szeretsz - do what you like and like what you do

 mindemellett megemlítem, hogy mindezt nem úgy kell értelmezni, hogy amint valami bajod van a munkahelyeddel, váltsál. ezt nem mindenki teheti meg, illetve számos esetben nem szükséges. lehet nálam sem lett volna. a jó kommunikáció nagyon sokat segíthet elvégreis a főnököknek is érdekük h az alkalmazott jól érezze magát, mert akkor jobban teljesít. szóval meg lehet beszélni a főnökkel, h mi nem tetszik, és lehet keresni közösen megoldásokat rá. hogy én miért nem ezt tettem, vagy milyen mértékben tettem ezt, azt inkább nem ecsetelem, ugyanis számos negatív tapasztalatom fűződik hozzá.

mindezek amellett, hogy egy cégről szólnak, általánosíthatóak is. a cégek és emberek közti viszony elég személyes, és változik emberenként, tehát ez a cég számos embernek tetszik, és megértem őket.viszont a munkahely kiválasztása nem szabad attól függjön, hogy mint mondanak mások az illető cégről. a TE érzéseid, kényelmed, gondolataid, kedved kell megválasszák a munkahelyed, különben véged. 

újból a pillanatok

már írtam arról, hogy az élet csak egy röpke pillanat ... mindenki tudja... mindenki nagyon jól tudja... mégis mikor valakinek a pillanata lejár, ellenkezünk. hogy miért?... biztos megvan az oka, amiért lejárt, és biztosan jobb helyre került... és mégis, két kézzel kapaszkodunk, ragaszkodunk, nem akarjuk elengedni... érdekesek vagyunk mi emberek.
a pillanatok vége furcsa... néha egy, vagy két vadidegen távozása keményen megüt... ez volt velem is a múlt héten... de aztán rájöttem, hogy csak a bemelegítés volt a következő két, nem vadidegen személy továbblépéséhez. időbe telt felfogni. még időbe telik feldolgozni. mindenkinek. de mennyi időbe?
sok-sok kérdés merült fel az átmenettel kapcsolatban bennem ... egészen egyszerűek... mi történik az emberekkel a "végső napig" - mit csinálnak addig... persze - itt egy válasz az, hogy akkor már nem számít az idő... de ezt emberileg nekem kicsit nehéz felfogni... aztán mi van azzal, hogy megvalljuk, hogy Jézus meghalt, alászállt a poklokra és harmadnapon feltámadt... ezzel semmi gond, azonban akkor milyen alapon modja a latornak, hogy "még ma velem leszel a paradicsomban"?
szóval ilyesmik keringenek bennem... de biztos megkapom a választ... csak pillanatok kérdése... de ha netán tudod a választ, nyugodtan elárulhatod nekem is. egyelőre ennyit.

változások

hali... nagy változások történtek... vagyis csak egy pár... úgy döntöttem, hogy ubuntus gondolataimat csak angolul osztom meg, és mindezt egy kizárólag arról szóló blogon, a dailydoseofubuntu-n. tehát ezt a blogot ezentúl kizárólag elszállt gondolataim megosztására illetve a velem történő események megosztására tartogatom. persze ami velem történik és az ubuntuhoz is kapcsolódik az problémás eset lesz, de majd csak megoldom valahogy.

szóval mostanában nagyon elfoglalt vagyok, esküvőm szervezésével is foglalkozok a munka, egyetem, disszertáció-írás és hobby-programozás mellett. a szervezkedéssel úgy állok, hogy amit előre le kellett foglalni, azt lefoglaltuk, csak remélni tudjuk, hogy mindenben a legjobb döntést hoztuk meg, ugyanis néhány ember véleménye alapján dőlt el hogy ki legyen a zenész, videós, fotós, gazda... és mindezekből csak a fotósnak láttam eddigi munkáit, de azok nagyon jók voltak...
a terem a vacsorához és mulatozáshoz megvan, a polgármesteri hivatal is le van foglalva a polgárihoz, már csak az egyházira kell a templomot lefoglalni, meg buszok, meg stb.

ami full extrás, hogy elkészítettük a meghívó prototípusát, ami nagyon jól néz ki... már csak a sorozatgyártás kell... ami nem lesz egy könnyű dolog. de megoldjuk. van segítségünk. földi és távolabbi is. Ő.

ezentúl most hétvégén lesz a sógornőm eljegyzése, azon veszünk részt, majd menyasszonyi ruha kiállítás... szóval fárasztó hétvégének nézünk elébe. de jó lesz.

mostanra ennyi... még jelentkezem

fejlődés

még 5 nap, és hivatalosan is közzététetik az új ubuntu verzió, a 10.04, kódnevén a lucid lynx. már egy jó ideje nem írtam, mert sehogy sem jutott idő arra, hogy írjak. valójában most is mással kellene foglalkoznom, a jövő héten bemutatandó diákkonferenciás dolgozatommal, de kedvem semmi hozzá, tehát inkább ecsetelgetem az ubuntut.
ez a verzió, illetve az ebben a verzióban megjelenő újítások, valamint a kinézet majdnem teljes átalakulása néhány elég komoly vitát váltott ki az ubuntu társadalomban. egyik legkomolyabb vitatárgy a szinte mindenki által (kezdetben általam is) ellenzett ablakkezelő gombok jobb oldalról bal oldalra helyezése. páran teljesen hátat fordítottak az ubuntunak, mivel az elején még csak próbálkozásként sem vették jónéven az emberek, már ekkor is elbúcsúzott néhány ember, valamint a közösség általában negatív (70-80%) visszajelzéseit figyelmen kívül hagyva az alapító kimondta a végszót, mely szerint igenis bal oldalon maradnak. sokan a megfogalmazását kritizálták, ugyanis a szinte véget nem érő kritikák és kommentárok után kijelentette mark, hogy ez nem demokrácia, van egy csapat, akinek meg kell hoznia a döntéseket. ebbe a csapatba sok munkával be lehet kerülni, illetve lehet nekük visszajelezni, azonban nem a közösség dönti el az ubuntu kinézetével kapcsolatos kérdéseket, hanem az erre kialakított design team.
közben egyfajta magyarázatként megjelent, hogy a jobb oldalra valami újat szeretnének bevezetni, ezért kerültek át a gombok bal oldalra. ezt kihasználva számos ötlet érkezett kezdve a megosztó-gombtól egy szerintem is egészen kreatív ablakkezelő eszközig, mely az alapján végzi a feladatokat, hogy merre mozgatjuk (az eszköz neve Esfera, és még csak elképzelés). ezek után már én sem ellenzem az áthelyezést, hiszen a kreativitás sosem árt, kevésbé hasonlít az ablakokra (windows), igaz hogy egy kicsivel jobban a Mac OS-hez, de szerintem idővel attól is eltávolodik majd.

mindemellett már elég aktívan elkezdték a következő verziót, a Maverick Meerkat-ot tervezni, ötleteket gyűjtenek. az egyik fő cél a jobb felső sarokban található értesítő terület - notification area teljes megszüntetése, helyettesítése indikátorokkal, melyek feladatonként csoportosulnak. erre példa a már elkészült üzenőmenü, melyben megjelenik azonnali üzenetküldőnk, levélolvasónk, és szociális hálózatkezelőnk is, és ez jelzi bárhonnan kapunk üzenetet. ehhez hasonlóan tervben van a zenével, hangokkal kapcsolatos alkalmazások csoportosítása is, például hangerőszabályzó, zenelejátszó, etc egy értesítőben, valamint a letöltések kezelésének központosítása is, amely ha sikerül, egyetlen menüben láthatjuk majd torrent letöltéseink, böngészőből töltött fájljaink állatpotát (mennyi töltődott már le), valamint a hosszú fájlmásolási műveletek állapotát is, esetleg a frissítések letöltésének állapotát.

amit kíváncsian várok, hogy a Gnome (az ubuntu alap megjelenítőrendszere) új verziója, a Gnome Shell megjelenik, és állítólag integrálva is lesz szeptemberben a következő verzióba (már ebbe meg kellett volna történjen, azonban a Gnome fél éves csúszást jelentett be), azonban a Gnome Shell már egész más gondolkodásmódot tükröz, saját értesítőrendszert írtak, mely hasonlít ugyan az ubuntu-éhoz, azonban mégsem ugyanaz, valamint a panelek is kicserélődnek, ami kis problémát okozhat, ugyanis az éppen készülő indikátorok valójában a panelekhez kötődnek. ezek megszűnésével valamit ki kell majd találni. de azt hiszem ez nem lesz probléma. akiket igazán érdekel, azok mindent megtesznek ennek érdekében.

tehát még meg sem jelent a lucid lynx, de már a következő verzióról írok. elárulom, hogy ez tetszik az ubuntuban, hogy mindig olyan ötleteket dobnak fel, melyek már előre megfognak, már alig várom, hogy meg legyenek valósítva.
de ez nem azt jelenti, hogy az aktuális verzió nem elég jó. már kb. 1 hónapja használom, a beta 1 megjelenése előtt-től, és eddig nem okozott különösebb problémát. és jól is néz ki. szóval megéri kipróbálni. bárki vagy. bármennyit értesz a számítógépekhez.

a fájdalmak férfia

 "Íme,  sikert  arat  szolgám,  magasra  emelkedik,  magasztos  és  igen  fenséges  lesz.  Amint  sokan megborzadtak tőle, hisz olyan torz volt,  nem  emberi  a  külseje,  alakja  nem  hasonló az emberek fiaihoz, úgy  ámulatba  ejt  majd  sok nemzetet, királyok fogják be előtte szájukat,  mert olyat látnak, amiről nem beszéltek nekik, és olyat vesznek észre,  amiről nem hallottak. ,,Ki hitt annak, amit hallottunk, és az Úr karja  ki  előtt  nyilvánult meg? Úgy nőtt fel színe előtt, mint a hajtás, és  mint  a  gyökér a szomjas földből; nem volt szép alakja, sem ékessége,  hogy  megnézzük  őt,  és  nem  volt  olyan  külseje, hogy kívánjuk őt.  Megvetett  volt,  és  utolsó  az  emberek  között, fájdalmak férfia és  betegség  ismerője,  aki elől elrejtettük arcunkat; megvetett volt, és  nem  becsültük  őt.  Pedig  a  mi  betegségeinket  ő  viselte, és a mi  fájdalmainkat  ő  hordozta;  mi mégis megvertnek tekintettük, Istentől  sújtottnak  és  megalázottnak. De őt a mi vétkeinkért szúrták át, a mi  bűneinkért  törték  össze;  a mi békességünkért érte fenyítés, és az ő  sebe  által  gyógyultunk  meg. Mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk,  mindenki  a  maga  útjára tért; és az Úr őrá rakta mindnyájunk bűnét.'  Megkínozták,  és  ő  alázatos  volt,  nem  nyitotta  ki száját; mint a  bárány,  melyet  leölésre  visznek,  és  mint a juh, mely nyírói előtt  elnémul, nem nyitotta ki száját. Sanyargatás és ítélet után vitték el;  és sorsával ki törődik? Mert kivetették az élők földjéből, népem vétke  miatt  sújtották  halálra.  Istentelenek  között  adtak  sírt neki, és  gazdag  mellett, amikor meghalt, bár nem követett el erőszakot, és nem  volt  álnokság  a  szájában. De az Úrnak úgy tetszett, hogy összetörje  betegséggel.  Ha  odaadja  engesztelő  áldozatul életét, meglátja majd  utódait,  hosszúra  nyújtja napjait; és az Úr tetszése az ő keze által  teljesül.  Lelkének  gyötrelme  után  meglátja  a  világosságot,  megelégedett  lesz; tudásával szolgám igazzá tesz sokakat, és bűneiket  ő  hordozza.  Ezért  osztályrészül adok neki sokakat, és hatalmasokkal  osztozik  a  zsákmányon, amiért halálra adta életét, és a bűnösök közé  számították; pedig ő sokak vétkét viselte, és a bűnösökért közbenjár." (Iz 52,13 - 53,12)

szavak ennél többet nem mondhatnak el ... értsd meg, érezd át, járjanak át ezek a szavak... és megtudod mit érzek most ... habár nem mondhatom, hogy én teljes mértékben értem és érzem mindezt, de amit érzek, azt a határt súrolja, amit még el tudok viselni ...

gondolatok a pillanatokról

az élet csak egy pillanat - egy pillanat milliónyi aprócska örömteli történéssel, ezer meg ezer szomorú perccel, vidám, nevetéssel töltött órákkal, monoton hétköznapokkal, véget nem érő tervezgetéssel, végtelennek tűnően sok küszködéssel terveink megvalósításáért, naphosszat tartó álmodozásokkal, ábrándozásokkal, néha előforduló komoly beszélgetésekkel, megválaszolhatatlan kérdésekkel, megmagyarázhatatlan érzésekkel, elszállt gondolatokkal - ezek közül melyik teheti önmagában értékessé a "pillanatunk"? egyik sem... és mi értelme lenne ezeknek ha úgyis nemsokára vége lenne az egésznek? nem sok - értelmetlen pillanat, mely elmúlik, feledésbe merül...
de több kell legyen ennél... több ennél ez a pillanat... felkészülés, ismerkedés, barátkozás, vagy akár távolodás, ellenségeskedés, elutasítás - TE választasz. kezedben a döntés a pillanattal kapcsolatban. hogy kivel ismerkedés vagy kitől távolodás? ezt is te döntöd el -
DE
van valaki, aki közel kétezer éve értelmet adott a pillanatnak, egy folytatást adott, hogy ne legyen vége, hogy örök legyen, hogy végtelen legyen... akinek élete teljes volt, nem csak egy pillanat, hanem egy tökéletes élet, tele jóval, örömmel, vidámsággal. Ő mégis eljött a földre, az emberek közé, felvállalt egy számunkra felfoghatatlan, elképzelhetetlen szenvedést, hogy nekünk is életünk lehessen, hogy végtelen, és örök lehessen, és hogy vele találkozhassunk tisztán, bűnök nélkül - hiszen szenvedése végén kilehelte lelkét, a pokolra ment, és összes bűnödet, bűnömet, minden ember bűnét, minden szennyet magával vitt, hogy ott égjen el... majd harmadnapon visszatért a pokolból, bűneinket otthagyva. Ő feltámadt a halálból, majd felment a mennybe. és Ő ott vár. RÁD. és rám. minden emberre. rajtunk múlik, hogy megismerjük, barátkozunk vele, közeledünk hozzá a nekünk adott pillanat alatt, vagy nem - hiszen ilyen lehetőség is van... másvalakivel ismerkedhetsz, másvalakihez közeledhetsz, és ezzel Tőle távolodhatsz. de bárki legyen is az, bármit is mond, bármit is ígér, a pillanat csak pillanat marad.

ünnep közeledik, a pillanat életté válásának ünnepe. hát ünnepelj, ünnepeld meg szívből, őszintén, hogy a te pillanatod is életté lett kétezer éve, és tényleg egy élet lesz. válaszd te is a keskeny útat. ha letértél, hát válaszd újra meg újra nap mint nap. és próbálj meg azon járni. nem könnyű. nehéz. nekem néha nagyon nehéz. de hiszem, hogy megéri.

számítógép-használat

már egy jó ideje (3 éve) figyelemmel kísérem az ubuntu (egy linux disztribúció, operációs rendszer, amelynek elsődleges célja a microsoft windows operációs rendszer felhasználóinak számának csökkentése, lásd ubuntu bug#1) fejlődését, valamint több mint 2 éve elsődleges operációs rendszerként használom, a "másik" csak van a gépemen, ugyanis az egyetemen köteleztek használatára, mert pár tantárgy szoftverkövetelményeinek nem felelt meg az ubuntu. kell tudni, hogy nem feltétlenül ubuntu párti vagyok, inkább linux párti, ugyanis nagy mértékben hasonlítanak a linux disztribúciók, és bármelyik átalakítható úgy, hogy teljes mértékben megegyezzen egy másikkal. én ettől függetlenül kiemeltem az ubuntu-ról beszélek, hiszen azt használom. nem kizárt, hogy majd egyszer váltok, de addig ez az egyik téma. amit érdemes tudni erről a rendszerről, hogy szerintem funkcionalitásban, stabilitásban, testreszabhatóságban és sok más egyébben már régen túltett az egyes számú közellenségén, azonban az emberek előítéletekkel hallgatnak meg minden olyat, hogy bárki tudja használni az ubuntu-t, mert szerintük ez csak a windows-ra igaz. szóval ubuntu-párti vagyok, és használatára biztatok minden átlagfelhasználót. ez alól kivételek azok az emberek, akik a vadiúj játékokat szeretik játszani, illetve azok, akiknek a szakmájuk legfontosabb segédeszközeként használt szoftver csak bizonyos platformokat támogat. idővel hiszem, hogy számukra is lesz javaslatom, mikor már a hétköznapi felhasználók észrevették, hogy webböngészésüket, társalgásaikat, levélolvasásukat, dokumentumszerkesztésüket, filmnézésüket, képnézegetésüket (és még sorolhatnám) hasonlóan kényelmesen végezhetik jelentős pénzmegtakarítással, nem költve drága operációs rendszerekre illetve szoftvercsomagokra. addigis kitartást mindenkinek a szebbnél szebb színekben szállingózó kék, fekete időnként előbukkanó képernyőkhöz, lelassult géphez, illetve a magukba zárkózott szoftverekhez, melyeknek nevük mellett megjelenik néha a 'not responding' (nem válaszol) felirat. 


a hétköznapi felhasználóknak időnként fogok mutatni néhány képet a számítógépem képernyőjéről, hogyan is dolgozok én a mindennapokban, milyen eszközöket használok, hogy ezzel is ízelítőt adjak a linux testreszabhatóságából, hétköznapi célokra való megfeleléséből. beszámolok majd az újításokról, melyeket készülnek bevezetni, hogy minél jobban megkívántassam azokkal, akik még nem ismerik eléggé vagy egyáltalán, illetve vagy még nem láttak elég jót belőle, hogy áttérjenek.


viszlát, nemsokára érkezik a következő ubuntu-val kapcsolatos bejegyzés

bevezető

ezzel a bejegyzéssel útnak indul a blogom. szándékom egy kétnyelvű blog létrehozása, azonban ennek megvalósítására egyetlen lehetőség az egyik nyelven való megírás, majd egy script-tel (kis kódrészlet, mely egy vagy több szoftvert irányít) és a Google Translate csodával lefordíttatás, mikor valaki egy másik nyelven kíváncsi rá. ezt a megoldást személy szerint elkerülném ugyanis a másodlagos nyelv egyelőre az angol, és bár a fent említett csoda tényleg egyre nagyobb és komplexebb alkotás, még a tökéletestől távol áll,  ugyanakkor magamat is próbára teszem, hogy tudok-e a csodánál jobb fordítást produkálni írásaimnak. ezeket a fordításokat akit érdekel az oldalon valahol fellelhető 'english version' link meglátogatásával megtekintheti.

a témák sora megszámlálhatóan végtelen: többek között az informatika világából válogatok majd, ez lévén a szakmám és hobbim, de lesz szó fotózásról és zenéről, melyeket hobbiszinten, nem föltétlenül komolyan űzöm, valamint nem kell figyelmen kívül hagyni a családot, hitet, mint témákat, ugyanis ezek is foglalkoztatnak és fognak is foglalkoztatni egy életen át.

viszlát a következő bejegyzésben